Ki hitte volna...

Hát én is eljutottam ide, hogy elkezdem ezt a vackot.. Bár az isten se tudja miért, talán probálom átélni azt az élményt, amit a napló kihagyásával elmulasztottam...

Szóval hol is kezdhetném.. Ja igen.. Elmentünk a Hódmezei(vásárhely) Picasso kiállitásra, és amint az elsö terembe beléptünk(még nem Picasso volt), hát olyan durva "müvészeti" elemeket láttam, hogy egyszerüen nem jutottam levegöhöz... Igazábol az  lehetett a baj, hogy én nem értek a művészethez és nem értettem hogy, egy idommentes fémdarab, hogyan képes ábrázolni, ahogyan  (ha jol emléxem) Szent Kristóf imádkozik... Jó, ha pár ecsetvonás által elkészített vízszintes vonalból, ami egy mezőt, vagy földet ábrázolt, még kinéztem, amit a címe probált elémtárni... De amikor megláttam BMZ (Baji Miklós Zoltán) egy nagyszabású művét, azt hittem ott szarom össze magam dobom el az agyam.. Tehát egy megégett fadarab, amibe bele volt vésve pár darab csík és baromi nagy volt.. Ez egy halott ember(bocsánat hogy, elfelejtettem a nevét) emlékére volt elkészitve..

Szóval a mai nap során olyan adag elvont müvészeti remekművekkel találkoztam, hogy már elkezdtem gondolkodni az élet értelmén... Picasso munkásságának egy részletébe is belepillanthattam, ami érdekes arcát mutatta meg a művésznek.. Bikaviadalokra járt, és maga is "picador" volt. Hogy hobbi szinten vagy profizmussal egybe kötve üzte a fent említett elfoglaltságot, azt sajnos nem tudom megmondani, elfelejtettem megkérdezni..

Érdekes élmény volt az biztos, és bár foggalmam sincs hányan fogják olvasni ezt a blogot, én akkor is irni fogom, mert jo érzés, ha néha kiirhatod a gondolataidat magadból, s mivel én nem hiszek a kézzel irott naplóban..